Hol lesztek?
Bill: Otthon. Vagy náluk, vagy nálunk. Nem megyünk nyilvános helyre, ott bármikor megtalálhatnak.

És miről fogtok beszélni?
Bill: Majd ami jön, de leginkább a kapcsolatunkról, meg ilyenek. Persze ez nem azt jelenti, hogy újra összejövünk, már több lány ment az irodába, és fenyegetőzött. A maneggernek kellett őket megnyugtatni, hogy itt még semmi sem biztos. Azt is elmondta, hogy nem hiszi, hogy most jövünk újra össze, sok a bandával a dolog, sok a koncert, egy csomó meghívást kaptunk, de még akkor sem nyugodtak le! Szeretném ezt itt is leszögezni, hogy nem biztos, hogy összejövünk, és szerintem, Ver sem szeretné, hogy többet törődjek a bandával mint vele.

De mindjárt vége a koncerteknek.
Bill: Igen, de amint már mondtam, sok felkérést kapunk, és persze jó sokat el is fogadunk! Nem azért van bandánk, hogy egy lemez megjelenése után körbe utazzuk Európát, és akkor lazsálunk. Persze vannak pihenő hetek, amikor semmi banda nem jöhet szóba… de ezek se tartanak tovább egy hétnél… sajnos! Persze ilyenkor mindig a családunkal vagyunk, megérdemlik a törődést, hiszen mindent nekik köszönhetünk. És én nagyon szeretek velük lenni, főleg anyukámmal. De szerintem mindannyian így vagyunk vele.

Akkor mikor jöhet össze egy barátnő?
Bill: Talán ha nem lesz ennyire nagy hisztéria körülöttünk.

 
De most szóba se jöhet?
Bill: Nem tudom. Anyukám szerint nem kéne minden időmet a bandára szentelnem, hanem a lányokra is. De persze mondta is, hogy ő ebbe nem szól bele, azt csinálok, amit akarok. Én elfogadom a véleményét, és valamennyire igaza is van, de nem tudom egyszerre a kettőt csinálni… ugyanígy az iskolát sem tudom a bandával együtt folytatni.

Tartod a kapcsolatot Verrel?
Bill: Természetesen, és minden exemmel is… az úgy nincs rendben, hogy járok vele egy pár hónapig, és szia. Én ezt nem látom jónak. Tartom velük a kapcsolatot, még szép! Sokszor felhívom őket, vagy éppen fordítva. Szerencsére ők sem felejtenek el engem.

Hogy sikerült a vacsora?
Bill: Egész jól! Végre tudtunk beszélgetni!

És összejöttök újra?
Bill: Talán. A vacsoránál erről is szó esett, de még nem tudja, Ver, hogy egy olyan pasi kell-e neki, aki folyton úton van. Én ilyen pasi vagyok. Ver nyugalomra, vágyik. Talán, majd ha egy picivel sikertelenebbek leszünk, akkor megoldható! Ver még szeret, úgyhogy csak a bandával van a baja! De nem fogok kiszállni a bandából, ezt ő sem akarja!

Akkor most még semmi komoly?
Bill: Egyenlőre semmi! Mondjuk az azért komoly volt a vacsorában, hogy mindenki elfelejtheti azt, hogy én kettő éve csókolóztam.

Csók volt köztetek?
Bill: Egy aprócska. De többet nem mondhatok.

Hogyha rajtad állna, folytatnád ezt a kapcsolatot?
Bill: Mindenképp.

Mikor találkozol legközelebb Verrel?
Bill: Ez csak rajta múlik! Én szeretnék minél hamarabb, és szeretném azt a vacsorát is megismételni!

Meddig tartott ez a  vacsora?
Bill: Hosszú volt. De örültem is neki! Végre tudtunk beszélgetni- jó hosszasan! Szeretem valakivel megosztani azt, amit éppen érzek, és ez az áldozat most Ver volt. Persze Tomnak is mindig elmondom, hogy mi a bajom, de igazából, ezt, hogy mit érzek, Ver iránt, ezt csak Vernek tudom elmondani!