A helyszín a müncheni Dorint Hotel, az időpont délután fél hat. Ville Valo egy fotelben üldögél, és egy lakberendezésről szóló könyvet lapozgat. Sör helyett ásványvizet iszik. Néhány másodpercenként a mobiljára pillant. Amikor megszólal, felragyog az arca. Üzenet jött a barátnőjétől, Jonnától, Helsinkiből. „Gyorsan visszaírok, és máris kezdhetjük, jó?” – kérdi kicsit szégyellősen.
Az új lemez, a Dark Light és a róla kimásolt első nóta, a Wings Of A Butterfly kicsit másmilyenek, mint a korábbi dalaitok.
Ville: Igen, talán egy kicsit keményebbek, ugyanakkor poposabbak is az új szerzemények. Azt hiszem, jól eltaláltuk a hangzást, amiben nagy szerep jut a billentyűs hangszereknek. Szerintem érezhető ezen a lemezen, hogy már 11 éve együtt vagyunk. Ismerjük egymás gondolatait, ezért a stúdióban is jó volt a hangulat, felszabadultak voltunk.
Miért Amerikában vettétek fel az új dalokat?
Ville: Los Angeles egészen más emberré tesz engem. Valahogy ott sokkal lazább és nyugodtabb tudok lenni. A felvételek után nagyokat sétáltam, vagy elmentem egy klubba néhány más rockzenésszel. Minden város másképp hat rám. New Yorkban például mindig rettentően fel vagyok pörögve, de itthon, Finnországban sokkal inkább nyugodtnak és visszahúzódónak ismernek.
A dalszövegeitek ugyanolyan melankolikusak, mint régen. Szívesebben örökíted meg az életed szomorú pillanatait, mint a boldog perceket?
Ville: A HIM-nótákat három szóval lehetne jellemezni: érzelmesek, melankolikusak és romantikusak. A melankólia és a szomorúság egyszerűen összetartoznak. Mi, finnek szívesen énekelünk az élet fájó dolgairól, mert nagyon szeretjük a szomorkás dalokat. Ez az ok, amiért én is leginkább ilyeneket írok. Furcsán hangzik, de a finnek attól lesznek boldogok, hogy szomorú nótákat hallgatnak.
Valóban igaz a hír, hogy Los Angelesben megharapott egy kutya?
Ville (nevet): Igen, még vérzett is! Rögtön az első napon, amikor behurcolkodtunk a stúdió melletti házba, rám támadt egy kutya. A tulajdonos, akitől a helyet béreltük, vagy 150 oldalas szerződést íratott velünk alá, de abban egy árva szó sem esett a nyolc kutyájáról. Ráadásul sajnos allergiás vagyok a szőrükre. Ezért aztán gyorsan át is költöztem egy közeli szállodába, mert féltettem a hangomat.
És miért döntöttél úgy, hogy levágatod a hajadat?
Ville: Nálam már hagyomány, hogy minden lemez előtt új frizurát csináltatok. Míg korábban a hosszabb fazon tetszett, úgy döntöttem, hogy most megszabadulok tőle. Ezzel magam mögött hagyom az életem egy részét is, és készen állok az újrakezdésre. A következő lemezen már lehet, hogy kopasz leszek! (nevet)
Az egyik ujjadra tetováltattad a barátnőd, Jonna Nygren nevének kezdőbetűjét. Ez igazán szép szerelmi vallomás…
Ville: Ez a J betű tulajdonképpen a mi eljegyzési gyűrűnk. Jonna és én már hat éve ismerjük egymást. Hivatalosan két éve vagyunk együtt. Ő tévébemondóként dolgozik Helsinkiben. Csodálatos nő! Nagyon boldog vagyok vele. Talán egyszer majd össze is házasodunk…
Talán gyereket is akartok?
Ville: Naná, persze! Ki az, aki nem? Szeretem a gyerekeket, és Jonna mellett el is tudnám képzelni, hogy apa legyek. Az egyetlen nehézség a dologban, hogy rockzenészként szinte folyton úton vagyok. Ez pedig egy gyerekkel nem szerencsés megoldás.
Mikor indul ismét turnézni a HIM?
Ville: Októberben egy 35 előadásból álló turnéra indulunk az USA-ba. 2006 elején valószínűleg Európában játszunk. Németországban a tervek szerint hét bulink lesz február környékén.
A koncertjeiteken mindig nagyon sok fiatal lány van. Te tinisztárnak tartod magad?
Ville: Nem. Öt évvel ezelőtt, amikor a Join Me tarolt a slágerlistákon, talán így volt. Akkoriban szinte csak tinilányok jártak a bulikra. Azóta ez sokat változott, ma már 12 és 40 év között minden korosztályból vannak rajongóink. Én egyébként is jobban kedvelem az idősebb nőket, mert ők legalább tisztában vannak vele, mint csinálnak. (grimaszol)
És az igaz, hogy gyűlölöd a napfényt?
Ville: Igaz, hogy jobban szeretem a reggeli és az esti órákat, mint a tűző déli napsütést. Ha már nap, akkor legyen inkább romantikus naplemente valahol Finnországban – annál szebb nincs a világon! Egyszer neked is meg kell nézned.
Gondoltál már arra, mit fogsz csinálni, ha már nem lesz a HIM?
Ville: Ha felnőtt leszek, rendőr leszek! (nevet) Elsőként az apám üzletében fogok razziát tartani, ugyanis szexboltja van Helsinkiben!
Tartod még a kapcsolatot Laurival, a Rasmus énekesével?
Ville: Igen. Éppen három nappal ezelőtt találkoztunk, és megmutattuk egymásnak az új dalainkat. Nagyszerű volt! Sajnos, csak ritkán látjuk egymást, mert rengeteget utazunk mind a ketten. Lauri és én jóval többek vagyunk, mint barátok. Olyan, mintha a testvérem lenne. |